Utazásunk célja, a Felvidék természeti szépségeinek felfedezése,

magyarok lakta vagy magyarlakta településeinek, irodalmi-történelmi emlékeinek, idegenforgalmi nevezetességeinek megtekintése volt. 

A kirándulás első napján gyönyörű időben indultunk el Komáromba,

hogy megtekintsük a koppánymonostori homokhegyen található Monostori erődöt.

Megcsodáltuk a precízen faragott kövekből épített falakat,

a védműveket borító 3-4 méter vastag földtakarót és több kilométer hosszú földalatti folyosórendszert

(kazamata-hálózatot). Lementünk a katakombákba, ahol a fotókiállítás bepillantást engedett a katonák életébe,

továbbá megnéztük a malomipari kiállítást, ahol a korabeli péksütemények

mellett a pékek által használt eszközöket is megismerhettük. 

Városi sétánk alatt megtekintettük a komáromi Jókai Mór Általános Iskolát,

az épületet ahol a diákok tanulnak és közben az iskola életéről, a gyerekek hétköznapjairól beszélgettünk. 

Ezek után Szklabonyára (Mikszáthfalva) látogatunk,

ahol megtekintettük a Mikszáth-emlékházat és

egy érdekes tárlatvezetés keretében megismerkedtünk Mikszáth Kálmán műveivel, életének főbb eseményeivel. 

Második nap reggeli után elindultunk, hogy meglátogassuk a Gombaszögi-barlangot (szlovákul: Gombasecká jaskyňa),

mely a Szlovák Karszt Nemzeti Parkban található,

a Rozsnyó és Pelsőc között fekvő Szalóc község Gombaszög településrészén.

A világörökség részét képező barlang lélegzetelállító cseppkövekkel képráztatott el minket.

Egyes cseppkőképződményeknek még nevük is van. 

Rozsnyó történelmi városmagjában tettünk egy sétát. 

Utunk következő állomása Betlér volt, ami az Andrássy család által a XVII. században épült kastélyról híres.

Ez a kastély jelenleg múzeumként üzemel. Számunkra a kastélyt körülvevő angolpark is nagy élmény volt.

A park a csendes erdei hangulatával, ritka növényeivel és csodálatos díszeivel (még saját vízesése is van)

akkor is nagyon szép lett volna, ha nem történik semmi különös.

A szemerkélő eső azonban különös mélabúval töltötte meg a sétát. 

Folytattuk utunkat a Magas-Tátra szerpentinjei felé. A délceg hegycsúcsok lenyűgöző látványt nyújtanak.

A gyerekeket ekkor nem kellett a nézelődésre bátorítani, hirtelen egy gyerek sem temetkezett a telefonját nyomkodva valamilyen játékba.

Megnéztük a Csorba tavat. Mivel a tavasz időszakában érkeztünk meg az 1346 m-es tengerszint feletti magasságba,

itt még hófoltokkal tarkállott a hegyoldal.

A gyerekek nagyon élvezték, hogy hógolyózhattak bár  a hideg kevésbé tetszett nekik.

Harmadnap reggeli után a poprádi Tátra múzeumba látogattunk. Megnéztük a környék állat és növényvilágát bemutató kiállítást.

Életnagyságú preparátumok között sétáltunk.

Késmárk volt a következő látogatásunk célpontja. Megnéztük az Evangélikus fatemplomot,

mely Szlovákia épített kulturális világörökségének részét képezi.

A Szentháromság tiszteletére emelt, eredeti állapotában látható fatemplomban

napjainkban is evangélikus istentiszteleteket tartanak. A templom érdekessége, hogy teljesen mértékben fából készült, még a szegek is.

Nem tartalmaz fémet. Ez az információ a gyerekeket nagyon meglepte és hitetlenkedve hallgatták

az idegenvezetőnk történetét a templom építéséről.

Alaprajza egyenlő szárú görög kereszt formát mutat.

 A szomszédban álló szintén Evangélikus templom rejti Thököly István síremlékét.

Elénekeltük a himnuszt, megemlékezve a felső-magyarországi fejedelem, majd 1690-ben Erdély fejedelemről.

Kisebb sétát tettünk a történelmi városközpontba, ahol megnéztük a vasból kovácsolt kis építményt az egykori szégyenketrecet,

melyben az elítélt bűnözőket és a léha erkölcsű asszonyokat tették közszemlére.

(No meg ottjártunkkor a csapat bátrabb tagjait.)

Utunkat folytattuk Lőcse városába. A Szepesség gyöngyszemének számító várost

szinte hiánytalanul fennmaradt középkori városfal öleli körbe, óvárosában gótikus

és reneszánsz műemlékekkel ismerkedhettünk meg. Az óváros közepén hosszúkás téglalap alakú Lőcsei Pál mesterről elnevezett főtér

(Námestie Majstra Pavla) található.  Majd megpihentünk a Szent Jakab-templom hűs főhajójában,

mely a város első számú látnivalója. A gyerekek tátott szájjal nézték, a háromhajós, monumentális gótikus templomot,

mely a világhírű szárnyas oltárok gyűjteményét rejti.

Városi sétánk során megnéztük a Szepesi Múzeum épületét, a Thurzó-házat és a tér közepén álló régi városházát. 

A Lőcse fölötti magaslaton épült Mária-kegyhely hívogatásának is eleget tettünk,

amikor fölsétáltunk a Kálvárián magasodó templomhoz, melyet a helybéliek már a 13. században látogattak.

A gyönyörű templom és a végtelen kilátás a hegyről a gyerekeket is elbűvölte.

Utunk következő állomása, Iglo volt. A városnézést a különleges orsó alakú főtéren kezdtük,

ahol ismerkedtünk a megyeháza falfestéseinek piktogramjaival, és a Tél és a Nyár utcával.

Este visszatértünk a szállásunkra, a Csorba tóhoz.

Nem maradhatott el az esti program, a nap eseményeinek átbeszélése.

Utolsó napi hosszú utazásunk előtt nem hagyhattuk ki Kassa, Szlovákia második legnagyobb városának felkeresését sem. 

Először Rákóczi rodostói házának mása felé vettük az irányt,  

ami nevezetes a fejedelem által készített bútorokról is.

Azonban a múzeumok éjszakája miatti rendezvény miatt aznap csak késő este nyitott ki,

így megelégedtünk azzal, hogy megnéztük a ház előtt 2006-ban állítottak szobrot. 

Tovább folytattuk sétánkat a főtérre. A település ősi központjában található, az Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére szentelt

Szent Erzsébet-dóm melyet belülről is megnéztünk. Közép-Európa legnagyobb gótikus temploma

egészen lenyűgöző atmoszférája önmagában is nagyszerű lett volna.

A látogatásnak azonban volt két olyan jellemzője, ami minden gyereknek maradandó élmény lett.

Ahogy harangszótól kísérve sétáltunk a templom felé a szűk utcákon,

mellettünk igyekeztek az emberek - vasárnap lévén - misére.

A gyerekek közül páran meglepődve mondták, hogy milyen sokan beszélgetnek magyarul.

Volt a pillanatnak egy spirituálisan telített jellege.

A Budapestről érkező általános iskolások az templomba igyekvő idős emberek magyar társalgására figyelnek fel…

Ezeknek a gyerekeknek ez volt az az élmény, amiben megsejtettek valamit a határon túliságból.

Másrészt az is döbbenetes volt, hogy ez a többszáz éves épület élő entitás.

Jönnek-mennek a látogatók, sokan kíváncsiak rá, s közben folynak a misék benne.

A templom északi hajója alatti megnéztük a kriptát melyet 1906-ban építettek,

és itt helyezték örök nyugalomra II. Rákóczi Ferencet, édesanyját Zrínyi Ilonát, és a fejedelem idősebb fiát, Rákóczi Józsefet is.

Természetesen nem mehettünk el anélkül, hogy a magyar történelem egyik kiváló alakjának emléke előtt ne rójuk le kegyeletünket. 

Kisétálva a dómból megnéztük a Szlovákia legrégebbi szökőkútjának tartott zenélő kutat, amely a kassai állami színház

és a Szent Erzsébet-dóm között található.  A gyerekeket lenyűgözte a vízpermetezés és a szökőkút színes megvilágítása,

melyet a lejátszott zene hangszínei alapján szabályoznak.

Megtekintettük a Szent Mihály-kápolnát.

A gyerekek egy kis önálló játékkal csoportosan megkerestek

5 megadott épületet, melyről fotót is kellett készíteniük.

A hosszú séta után jólesett beülni a buszba és elindulni hazafelé.